A nem a rétegződés fontos elve volt Japán történelmében, de a nemi különbségek kulturális kidolgozása változott az idők során és a különböző társadalmi osztályok között. A 12. században, például a nők saját tulajdonukban levő vagyont birtokolhattak és maguk által vezethették azt. Később, a feudális kormányok alatt (a Shogunate), a nők státusza hanyatlik. A paraszt nők mozgás- és döntésszabadságának hatalma folytatódik, de a felsőbb osztályhoz tartozó nők élete alávetett volt a pattriarchális ideológiához, amit a társadalmi kormány támogatott. A korai iparosodásnál, a fiatal nők a gyárban dolgoztak egészségtelen munkafeltételek alatt. A Meiji időszakban az iparosítás és városiasodás csökkentették az apák és férjek hatóságát, de ugyanakkor a Meiji Civil Code a nőktől törvényes jogokat tagadott meg és leigázták őket a háztartási fejek. A parasztnőknek kevesebb befolyásuk volt az intézményesítés divatában, de ez fokoztosan a távolabbi területekre is terjedt. Az 1930-1940es években a kormány bátorította a nők társaságainak a képződését, és egy hazafias kötelességet, az anyaságot vezette be a Japán birodalomban.
A 2. világháború után a nők jogi helyzetét átnevezték a foglalkozások engedélyével, ami tartalmazta az egyenrangúságot az 1947-es Constitution és a felülvizsgált 1948-as Civil Code. A egyéni jogok a kötelezettség felett voltak, pl. a család. A nőknek és a férfiaknak is garantálták a jogot, hogy hitveseket és foglalkozásokat válasszanak, hogy saját vagyont birtokoljanak és megörököljék azt, és őrizzék a gyermekeiket. 1946-ban adtak a nőknek szavazójogot. A másik háború utáni reformok oktatási intézményeket nyitottak a nőknek és elvárták, hogy a nők egyenlő munkáért egyenlő díjazást kapjon. 1986-ban adták ki az Equal Employment Opportunity Law-t. Törvényesen a nők egyenlő részvételét, így kevés gát maradt a társadalom életében.
|